Lenullázva

Két héttel ezelőtt le lett nullázva a telek, a régi házikó már sehol sincs. A lenullázó fiúk voltak olyan kedvesek és kiszedtek egy csomó-csomó magról nőtt növényt is. Ennek külön örülünk, mert nekünk kellett volna irdatlan harcokat vívni a kertben. Például az egyik bokornak akkora tüskéi voltak, hogy még ránézni is életveszély volt. Nem is tudtam rájönni, hogy milyen bokor lehetett, de legalább már nincs a kertben. 

A nagytakarításnak köszönhetően megtaláltuk a kerti csapot. Hallottunk róla, hogy létezik, de nem találtuk. Kiderült azért, mert rá volt nőve minden is. Amúgy is rengeteg külön ajándékot találtunk az elburjánzott növényzet alatt, például egy lebetonozott kerti grillt, amit a lenullázó fiúk szintén kikaptak a helyéről. Így hát teljesen meg voltunk elégedve a lenullázókkal már csak az a fránya fenyő a bejáratnál, az volt a gond, de az sem sokáig, mert a szomszédban éppen dolgoztak kertésznek kinéző srácok. Az egyikről kiderült, hogy alpinista, szokott fát kivágni, így még a lenullázás hetén megtörtént a fa kivágása is. Hurrá! 

Továbbá azonnal lett egy építkezős macskánk. Illetve nyilván engem talált meg, ahogy az lenni szokott. Biztos valamelyik szomszédé, de akárhányszor megyek engem ő ott vár, ezért adtam neki nevet. Nyilvánvalón a Bobby illik rá. 

Az előző részek tartalmából

Milyen szép is az álmodozás! Mi is így kezdtük. Kinéztük a környéket, hogy az milyen szép és milyen jó. Mert van ott minden, ami nekünk való. Tó, erdő, tanösvény, idill. Így tavaly vettünk is ezen a helyen egy telket, amin egy házikó is állt. Bátrak vagyunk! Kedvenc filmünk a Pénznyelő, ahol mindössze két hét alatt egy nagyon romos házat csodásan felújítanak. Két hét alatt! Vagy nem is két hét alatt? Aki nem hiszi, járjon utána! Mi már láttuk sokszor ezt a filmet, ihletett adott, hiszen túl vagyunk már költözéseken, komoly felújításokon. Edzettek vagyunk, akkor hát építkezzünk is, Walter! És itt kezdődik ez a történet valójában.

A házikó finoman szólva sem elégíti ki az Európai Unió, a Bolygók Egyesült Föderációja, Walter Fielding és nem utolsó sorban a mi igényeinket. Ezért az Egyesült Családi Tanács (továbbiakban: ECST) úgy határozott, bontsuk le! Ez tavaly el is kezdődött, de közbeszóltak bizonyos dolgok. Például az időjárás (cöh) és hogy teljesen meglepő módon a munkáslegények, a családi legények és bármiféle legények, de még a leányok sem akarnak télen, hóban, a karácsonyozás helyett házikókat bontani. Így a munka határozatlan időre leállt, a tavaszt várva. Hogy-hogy nem, a globális felmelegedés máris besegített nekünk, mert előrébb hozta a tavaszt. Februárban még bőven csak álmodozni kellene a tavaszról, miközben elfagyott ujjakkal jégcsap orrot szúrunk be a hóemberünk arcába, ehhez képest pár napja már 18-20 fok is volt. Az elmémen kívül már nyílik a hóvirág, a krókusz és az ibolya. Hát mi ez, ha nem a tavasz? Akkor hát jöjjenek a munkáslegények! - felkiáltással csaptunk rá az asztalra és hívtuk fel őket, de nem vették fel a telefont. Végül beletelt pár napba, mire sikerült megbeszélni velük, hogy akkor kezdődik, vagyis folytatódik a munka holnap.

Én, mint a család krónikása, megénekelem az építkezés történetét. Nagyjából erre lehet számítani ebben a blogban. Várható még néhány idegösszeomlás, öngyulladás és önkéntes megigénylése a lobotómiának. Jaj, de jó lesz!

Vigyázat, a kép csaló! A házikó már nem így néz ki, már csak az alap áll, aminek a bontása - ahogy már mondtam, és most ismétlem magam - holnap folytatódik. Felvetődött, hogy az alap megmaradhatna, de miután kiderült, hogy nem felel meg az elvárásoknak - vagyis röviden szar - ezért ez is lebontásra kerül. Összegezve: a nulláról indulunk!